„Majd meglátjuk, hogy jól választottál-e magadnak új gazdit.”

Miklósiék és Endre bá, de igaziból a sorozat minden szereplője kőkemény feudális rendszerben él. Hűbérurak és vazallusaik láncolataiban, azok labilis belső hierarchiájával, állandó puccsokkal, amik ráadásul folytonos hatalmi harcban állnak más, hasonló láncokkal. Endre ellen az egész első évadban puccskísérlet zajlik. A másodikban pedig egy másik kiskirály, Gáll Feri lép háborúba vele. De nem csak a törvényen túl kemény a helyzet: törvényen innen, a rendőrségen vagy a börtönben is elég egy telefon fentről, hogy az ügyet ideje ejteni, netán valakit agyon kell verni.

A Miklósi család, főleg Attila kezdetben nyilvánvalóan vazallus, aminek a jelentését azért idézném szó szerint, merthogy szó szerint az: „aki a hűbérúrtól földbirtokot kapott, s az őt ezért egész sor szolgáltatásra, főleg katonai szolgálatra kötelezte.” (http://idegen-szavak.hu/vazallus)

Miért érdekes ez? És hogy jön ide a filozófia?

Endre bá és a többi kiskirály révén, és ahogy a hatalmat gyakorolják a körülöttük élőkön. Ugyanis konkrétan nekik, mármint a feudális uralkodóknak írta fő művét Niccoló Machiavelli, a reneszánszkori filozófus. Endre bá-ék pedig úgy viselkednek, mintha betéve tudnák az egészet.

„Minden rohad, ami fénylik.”

A fejedelem a 16. században kicsit jobban szétrobbantotta a maga internetét, mint a miénket Kim Kardashian a seggével.

Machiavelli volt ugyanis az első, aki a keresztény világban teljesen különválasztotta az erkölcsöt és a politikát. Jó uralkodó lehet fosadék ember is: teljesen lényegtelen, hogy mit szokás jónak tartani, és hogy az uralkodó olyan-e. Egyetlen dolog számít, a hatalom megszerzése és megtartása. (Még ha ez kettő is.) Az nem árt, ha ez tisztességes módon zajlik, de az uralkodónak kész kell lennie a szemétségre is. A cél: a hatalom, az eszköz: bármi, ami közelebb visz a célhoz.

A pénzen túl ilyen eszköz lehet a másik ember, vagy a látszat, amit az uralkodó fenntart magáról. Janka főleg férfiakat használ eszközként, hogy megvédjék őt és a családját, Csér az emberség látszatát tartja fenn, holott nem tudná jobban leszarni az egészet. 

„És te mit gondolsz a társadalmi felelősségvállalásról? :D”

Talán egyedül ekkor nevetnek őszintén az egész sorozatban.

De a machiavellista filozófia Endre bá karakterében a leginkább tetten érhető.

Irtózunk tőle, amikor fejbe lövi Gyukát, csak mert megpróbálta meglopni. Azért ez kemény. Machiavelli viszont csak helyeslőn vállat vonna. Inkább ez, minthogy Endre megkockáztassa, hogy az árulónak bizonyuló Gyuka később még jobban belepancsoljon a szarlevesbe, ezzel növelve a káoszt, ami a fennálló rendet fenyegeti, és ami potenciálisan még több vérhez vezetne, mint amilyen pl. a Józsefvárosi lövöldözés is. A fennálló rend, még ha zsarnoki is, jobb, mint a zűrzavar, ahol mindenki harcol mindenki ellen. Az a kivégzés ott a híd alatt ezért konkrétan egy jó, könyörületes uralkodó döntésének eredménye. Kicsiben kegyetlen, nagyban könyörületes. És két legyet üt egy csapásra: Márki dzsít is jól beszaratja.

Merthogy az uralkodónak fontosabb, hogy tartsanak tőle, minthogy szeressék. 

„Az emberekről ugyanis általában elmondható, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők; a veszélytől visszarettennek, harácsolásra hajlamosak; ha adakozó vagy velük, a lábad elé vetik magukat, életüket és vérüket kínálják, de mihelyt szorult helyzetbe kerülsz, fellázadnak ellened.”

Ezt látja be, és ezért a legnagyobb király Attila, aki a 2. évad végén jön a kutyákkal és egy perc alatt helyre teszi a családját fenyegető két csicskát, kicsivel később pedig a fiának is olyan hűbérúri pofont ad, amit a képernyő innenső részén is érezni.

Machiavelli, akárhogy tűnik is, nem gonoszságra buzdít. Nem minden fénylik, ami rohad. Csakis a hatékony rohadásra buzdít; az emberek természetéből fakad, hogy így kell uralkodni felettük. A hatalom színtere nem immorális, hanem amorális. Nem érvényesek rá az erkölcs kategóriái. A sorozat egyetlen szereplője, még a legmachiavellistább sem kifejezetten gonosz. Endre bá sajnálja, hogy Gyukáról kiderül, hogy elárulta. Nem leli örömét a gyilkosságban. Csak hát ez ilyen.

Te meg fogd szépen a lábát.

Machiavelli a hatékony uralkodó elemzésével olyan pontosan találta fejbe a… [Egyébként az feltűnt, hogy a 2. évad opening-ében mindenki ott sérül, ahol sérül??] szöget, hogy egy létező személyiségtípust is elneveztek róla.

Az Aranyélet antihősei nem tisztán filozófiai értelemben machiavellisták, hanem pszichológiai értelemben is. Értve ezalatt, hogy lelkileg eleve diszpozicionálva vannak az empátia hiányára, amoralitásra, cinizmusra, manipulációra. Hogy a többi embert eszköznek, ne pedig célnak tartsák, és könyörtelenül ki is használják őket. Az ilyen személyiség kialakulásának többek között gyerekkori trauma is oka lehet, Janka esetében például szinte biztosan erről van szó. Már amennyire biztosak lehetünk ilyesmiben fiktív karakterek esetében. De ezt teszi veled, ha bepróbálkozik nálad az alkesz apád. Még ha fiktív is.

Ők sem gonoszak, már ha ennek a szónak van értelme, nem élvezik a többi ember szenvedését, csak épp hidegen hagyja őket. Mindenesetre ott vannak ők is a pszichopatákkal és nárcisztikusokkal az érzelmi élet skálájának Mos Eisley-jában (a galaxis leghitványabb söpredékének gyülekezőhelyén). 

Az Aranyélet tehát mélyebben vájkál kis valóságunkban, mint az feltétlenül jól esne. Endre bá kiszállt, de még hogy, a machiavellista rendszer azonban darál tovább.  Semmi sem változik. A kutyákat elaltatták, Janka cigizett, de már ott vannak az új kölykök. És hiába próbált elhajtani énekelve a Suzukival, homok a szélben, most már Attila van az élen.

Aki ugye számunkra most már Hollós.